1904-ben vagyunk. Kapálgatunk a kertünkben, elhúz felettünk egy repülő. Még sosem láttunk ilyet. Új, furcsa, idegen. Lehet azok közé tartozunk, akik egyből a fejünkbe vesszük, hogy fel akarunk ülni egyre. Vagy azok közé, akik legközelebb a városban járva körbekérdezünk, ki mit hallott az égi masináról. Vagy azok közé, akik a helyi újság cikkjét elolvasva szeretnénk többet megtudni. De így, visszagondolva, az hogy kapálgatunk tovább, mintha mi sem történt volna, elég nagy csacskaságnak tűnik, nem?

Frederic Laloux könyve magával ragadott. Az ember és a szervezet kapcsolatának olyan jövőjét tárja elénk, ami befészkeli magát az ember fejébe. Remélem, hogy a nem olyan távoli jövőben egyre többen vállalják majd a teal szerveződés örömeit és kihívásait.

Mindig is éreztem, hogy lehet más a munka. Lehet olyan munkahelyeket csinálni, ahol olyan feladatokon dolgozunk, ami számít, olyan emberi környezetben, ahol nem kell maszkot magunkra raknunk: igaziak lehetünk és ahol mi magunk határozzuk meg hogyan szervezzük a munkát. Ez a könyv pont erről szól. Alapmű.

A Reinventing Organizations olvasása közben olyan érzésem volt, mintha önmenedzselő cégek vezetőivel beszélgethettem volna a mi szervezetünkről. A könyv nagyon jól struktúráltan, részéletekbe menően elemez cégeket, melyek sikeresen adaptálták az önmenedzselő paradigmát.

A 25 éves pályafutásom során mindig az izgatott a legjobban, hogy emberek és csoportok mitől válnak önjáróvá. Mi az a szikra, ami beindítja a belső lángot, amivel a világot meg lehet mozgatni? A könyv rengeteg elméleti és praktikus választ ad erre a kérdésre. Emellett egy olyan keretrendszert is kaptam, melyben szinte bármilyen felmerülő emberi vagy céges problémát el tudok helyezni és meg tudom érteni a mélyen szántó okokat. Ezeket megértve sokkal könnyebb a megoldás megtalálása.